2014. május 5., hétfő

Eurovízió 2014


Az ismerőseim nagy részét hidegen hagyja a fesztivál, a többiek meg kifejezetten utálják az egészet. Én kivételesen egy pár éve folyamatosan követem hogy melyik ország milyen nótát delegál a versenyre, így mire eljön az event már pontosan tudom hogy melyik szám mennyire tré, de azért végig ülöm azt a 3 éjszakát, mert hát az mégis csak élő műsor.

Amúgy nekünk magyaroknak nem igazán akar összejönni a nagy nyerés. Bírtam, amikor nagy reményekkel kiküldték 2011-ben a Wolf Kati - Szerelem miért múlsz c. számot, és miután elhozta az előkelő 22. helyezést (de akkor már ne feledkezzünk el a 2012-es Compact Disco - Sound of our Hearts-ról (#24) ), akkor megint jött, hogy minket mindenki utál Európában, meg a politika, és a körbeszavazás, meg a többi faszság. Valószínűleg ez amúgy játszik egy kicsit, de nem ennyire. Üldözési mániába kezd átmenni ez az egész; egyszerűen nem hiszem el, hogy vannak olyanok, akik tényleg azt hiszik, hogy a szavazó országok polgárai és a zsűri direkt arra figyel, több mint 50 éve, hogy a magyaroknak adjunk már kevés pontot srácok, mert tudjátok, utáljuk őket.
Szerintem az az igazság, hogy egyszerűen az indulók többsége olyan hulladék klisé szar zenéket küld ki, hogy jobb híján valamilyen más alapon (közös gyökerek, szomszédság, ... ) küldik egymásnak a pontokat, de szigorúan nem azért, mert tényleg értékelhető muzsikát tett le a másik az asztalra. Meg mellékesen, nekem se tetszettek az induló számaink.

Na de aztán jött 2013-ban a ByeAlex - Kedvesem, és megnyerte A Dal-t. És jött a nagy csodálkozás, hogy hát ez nem is ének, meg ez egy szar. Komolyan, mindenki ócsárolta. Aztán elhozta a 10. helyezést és egycsapásra mindenki szeretni kezdte az Alexet. Nevetséges. Szerintem ez egy jó példa volt arra, hogy az ami a magyaroknak tetszik, az nem biztos hogy a ránk szavazó országok népének is (és itt most fordítva: ami nekünk nem tetszett, az másoknak igen). Ha esetleg úgy jött volna le, akkor leírnám: nekem bejött a zene az elejétől fogva, örültem a sikerének.
Amúgy például hasonló jelenség az is, amikor ugyan annak a filmnek imdb-n és port.hu-n teljesen eltérő a pontozása.

Rendben, miután kiadtam a gondolataimat, kanyarodjunk kicsit rá az idei indulókra. Nem szándékozom végig kommentolni a mezőnyt hanem inkább leírom hogy idén milyen klisékkel találkozunk majd. Lesz rengeteg elejétől-végéig folyamatosan magyaráző nő és férfi, dubstep wanabe betétű számok, gitáros tábortüzes hippis, operaénekes, seggrázós, népviseletes-hatásvadászos csajok, és persze oldschool, party, duett, rock és egy meleg előadó is, nagy szakállal. Te jó ég, mi_a_lofaszt_nezek.flv
Nameg a mienk, a Kállay-Saunders - Running. Őszintén megmondom, nem vagyok elfogult, de a 36 indulóból nekem ez jött be a legjobban, a dnb háttér miatt. Nem vennék rá mérget hogy elhozná az első helyet, de azért remélem hogy a top 10 meglesz idén is.

Jóslatokat eddig nem hallottam, de a wikin azt írják, hogy az Örményország, az Egyesült Királyság és Svédország a legesélyesebb. A három közül talán a Svéd többé-kevésbé emészthető nekem, de nem tudom elképzelni hogy olyan sokat játszanák majd a jövőben, hasonlóan a tavalyi győzteshez, Emmelie De Forest - Only Teardrops, amit szintén nem hallottam azóta hogy lement a döntő, ellenben a Lena - Satellite-al, amit azért néha el szoktam kapni. Amúgy úgy emlékeztem, hogy tavaly előre megjósoltam az eredményt twitteren. Hát, csak egy felsorolást adtam.

Na sebaj, ennyi jutott mára
-slp

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése